Nati szüléstörténete 2020.04.03.

Nati AUM-os, nagyon szorgalmas kismama jógásom volt, aki Komplex szülésfelkészítőn is részt, és Babás Fejlesztő Műhelyre is jött. Most tőle kaptam szülés beszámolót, nagyon szépen köszönjük, Nati! Elég gyors, 7 óra 29 perces vajúdása volt Natinak - a standard 9 órás első szülés átlag idejéhez képest. A gyorsabb szülések sokszor intenzívebbek, nem csoda, hogy Nati ösztönösen hangokat adott ki, ez nagyon gyakori, és bár mi túlcivilizált, mindent kontrollálni kívánó nők sokszor ezt szégyelljük, próbáljuk elfojtani, van, hogy segít, mint pl. a száj és torok nyitása, mély a, á, ó, ú hang kiadása, ami támogatja a méh és a gát nyitását, lazítását. Nagyon örültem, hogy a szülésznő ilyen ügyes és kitartó volt, és így végül elkerülhetővé vált a császár, és Nati büszkén elmondhatta, hogy sikerült természetes úton világra hozni a kisfiát. Az is megvalósulhatott, hogy Kristóf baba önállóan megtalálja az anyamellett, és megkezdte első szopizását ügyesen :) Ebben a sikersztoriban a kórházi napok hoztak némi megpróbáltatást. Megosztom veletek, hogy tudjátok, lehet ilyen. A baba besárgulhat kicsit jobban, amikor is szüksége lehet a kék fényre, és akár tovább is benn tarthatnak benneteket, ne ijedjetek meg ettől, bár tudom, mindenki úgy várja a hazamenetelt a kórházból, mint a megváltást, főként a mostani helyzetben. Gratulálok, Nati, és sok boldogságot kívánok! :) Íme a beszámoló:

"Szia Évi,

Kicsit megkésve írok, megosztanám Veled - Veletek a történetemet.
Kezdjük azzal, hogy március 11-én a doki már legszívesebben megindította volna a szülést, arra hivatkozva, hogy nagy a baba és már 2 ujjnyira tág voltam és valószínűleg a kezdődő vírus miatti korlátozások is benne lehettek. Én úgy döntöttem, hogy még várok és nem hagyom magam rábeszélni és ezen a napon voltam utoljára jógázni. Innen kezdve nagyon fájt a derekam, de semmilyen összehúzódást nem éreztem. Március 12-én sokat beszélgettem a babával és kértem, hogy március 13-án pénteken bújjon ki, egyrészt mert szimpatikus volt a dátum (márc 16-an lett volna a terminus) másrészt én is kezdtem aggódni, hogy a korlátozások miatt vajon az apuka jelen lehet e. A baba nagyon szófogadó volt és éjfél után kezdődött az első fájás, ami inkább derékfájás és hasgörcs volt, hasmenéssel. Ezután 10 percenként volt hasmenés amit még hányás követett, itt már sejtettem, hogy valami kezdődik, de nyugtattam magam azzal, hogy ez még nem lehet 10 perces fájás mert mindenki azt mondta hogy a fájások közt eleinte akár órák is eltelnek és bőven lesz időm elkészülni, lezuhanyozni stb...szóval vártam a szünetet, ehelyett a 10 percből 8 és alig 1 óra alatt 5 perc lett, próbáltam vajúdó pózokban könnyíteni a fájásokon, de amint ittam egy kis vizet már hánytam is. Szóval minden olyan gyorsan történt, hogy hajnali 2kor hívtam a szülésznőt, hogy akkor most mi legyen és ő mondta h induljak a kórházba, amint tudok. Az 5 perces fájásokkal egy élmény volt a taxizás szerencsére nagyon gyorsan beértünk kb hajnali 3kor már a kórházban voltam, hányáscsillapító infúziót kaptam mert folyamatosan jött ki belőlem a víz, amit ittam. Szerencsénkre az alternatív szülőszoba szabad volt mindenféle felszereléssel, de csak a labdát és bordásfalat volt alkalmam próbálni. Az epidurális szóba se jött, sőt sokáig semmilyen fájdalomcsillapításról nem volt szó, de azért felajánlották ha már nagyon nem bírom kéjgázt kaphatok (ezzel a lehetőséggel éltem is a későbbiekben). És szerintem az oxit is elég későn adták. A szülésznőm mindent megtett azért, hogy természetesen sikerüljön véghezvinni. A páromat a kitolási szakasznál kiküldtem és itt sajnos már semmi nem jutott eszembe a jógás gyakorlatokból, csak a különböző pózok( a doktornő nagyon megdícsért, amikor pózokat váltottam, hogy milyen jól csinálom és nem egy helyben fekve szenvedek, egy sima szék volt a legnagyobb segítségemre :) próbáltam a légzést is kontrollálni, de elég hangos voltam és arra emlékszem, hogy a doki mondja, hogy hang nélkül próbáljam mert ki fogok merülni, de hiába voltam képben és próbáltam, a testem mást diktált és muszáj volt hangot kiadnom....hát ki is merültem, volt olyan pillanat, hogy ordítottam a mentő csázárért :) de állítólag nagyon jól nyomtam és jól jött a baba, de valamiért mégis megakadt (köldökzsinór miatt) viszont a szívhangja nagyon jó volt ezért a doki próbálta elkerülni a császárt pedig, mint utólag kiderült már nagyon az utolsó pillanatok voltak, hogy áttoljanak a műtőbe, de a szülésznő még nem adta fel és folyamatosan bíztattak, hogy már csak 2őt kell nyomni (na ezt legalább 3x eljátszották) és végül megszületett Kristóf baba....ami fantasztikus érzés volt, hogy végre kint van. Gátmetszés azért volt, de azt nem is éreztem, de a varrást sem. Az apuka is visszajött köldököt elvágni miután vártak, amíg a méhlepényből még átáramlik a vér és ezután még másfél óra aranyórát kaptunk, ami alatt a mellkasomon fekvő babuci addig ficánkolt míg megtalálta a cicit, na ekkor még boldogabb lettem. Összegezve hajnali 1kor kezdődő fájás után reggel 8:29re megvolt a baba. Büszke voltam magamra, hogy nem hagytam magam befolyásolni és véghez vittem, amit szerettem volna, pedig ez a vírus para azért tényleg mindenkire hatással volt és kb azon a hétvégén teltház volt a gyermekágyon, annyian szültek mert hétfőtől már nem volt apás szülés. És a legszebb az egészben, hogy magára a fájdalomra tényleg nem emlékszik az ember.

Még folytatnám a story-t, de ezt ha nem akarod megosztani nem szükséges. Szóval a könnyű és gyors szülést az ezt követő gyermekágyas történések teljesen elrontották, egy hétig voltunk kórházban mert besárgult a baba (lett a fejecskéjén egy hematóma szülés közben), de nem ez volt a gond, hanem amit és ahogyan műveltek velünk. Balszerencsémre az I. számú klinikán épp felújítás alatt van a gyermekágy, ezért mi a régi terhesosztály szobáiban voltunk 4en 4 babával 1 pici túlfűtött szobában, a wc-zuhanyzó viszont 2 szobára volt azaz 8 nőre (ez borzasztó ha az ember műtét után van). Semmi fogalmam nem volt a sárgaságról, amit úgy közöltek velem, hogy kint telefonáltam és a szobatársaknak a doki rámutatott a babámra és közölte, hogy az a gyerek is sárga. A hivatalos közlés másnap vérvétel után volt, így bent kellett maradni 1 napot és délután kapott helyet kék fényben (1 db gép az osztályon). Másnap én pozitívan keltem, hogy megyünk haza, persze meg kellett várni az újabb vérvételt, amit 3x sikerült elrontaniuk és 2 óránként visszajöttek, hogy nem jó a minta és vitték a gyereket....na itt kezdtem kiborulni mert azt hittem valamit nem mondanak el és baj van....persze ekkor már 4 napja nem aludtam a szülés után, mert konkrétan az ágyrácson feküdtem ugyanis 1cm volt a szivacs és ez nem vicc. Én azt hittem, hogy a gátmetszés miatt nem tudok feküdni illetve a méh összehúzódás miatt, ezért minden éjszaka inkább kint mászkáltam vagy ültem mert a folyosón volt 1 db kényelmes puha szék. Szóval a vérvétel tortúra után közölték, hogy pici mértékben ugyan, de még mindig nőtt a bilirubin szint és inkább maradjak, amíg ez a szint nem stagnál vagy csökken, ezzel természetesen egyetértettem csak ekkor már az idegeim nem bírták a nemalvás miatt illetve ezen a napon volt a tejbelövellés szóval teljesen kiborultam. Otthonról hoztak ágybetétet és miután végre tudtam aludni 4 órát,amíg a baba a kék fényben volt, már kezdtem lenyugodni. Még 1 nap kék fényes kezelést ajánlottak mert még mindig magas volt a szint, de ezután tuti mehetünk haza csakhogy lett egy baba sokkal magasabb sárgaság szinttel így az enyémet kivették a kék fényről, de megígérték, hogy egész éjszakára a miénk. Így még egy napunk ugrott, de másnap tényleg lement az érték jóval a határ alá és azonnal menekültünk a kórházból....még rengeteg apróság volt ami nehezítette ezeket a napokat, de tej volt, a baba evett, kakilt szóval vele nem volt gond. Otthon még 2 nap volt mire magamhoz tértem és elmúlt a remegés. Azóta jól vagyunk a sárgaság még kicsit látszik, de szépen hízik Kristóf szóval remélem elmúlik hamarosan.

Egy hét kórház után kijönni arra, hogy karantén van szintén egy újabb sokk volt, de ezzel most nem foglalkozom. Ez az időszak most mindenkinek nehéz.

Remélem hamarosan visszaáll minden és tudunk menni babás jógára, természetesen a műtét utáni éjszaka a folyosón próbáltam átmozgatni magam, hogy ne vizesedjek annyira hiszen aludni úgyse tudtam, 1-1 nővér rácsodálkozva kérdezte, hogy ez komoly hogy szülés után tornázok... :) (de csak lazán az izületeket mozgattam át semmi exta)

Kitartást mindenkinek és Ti is vigyázzatok magatokra.
Nati és Kristóf-Alekszej :)"



Kövess minket a Facebook-on!